Alig van még egy szervünk, amelyik annyira egyértelműen jelzi az egészségügyi problémákat, mint a nyelvünk. A hagyományos kínai orvoslás és az ájurvéda évezredek óta tisztában van ezzel.

A kínai medicina egyik legfontosabb diagnosztikai eszköze a nyelv. A szájüregünkben lévő szerv nem csak ízlelésre, ízek érzékelésére alkalmas, hanem szinte minden betegség tükröződik rajta. Nyelvünknek közel százféle jellemzője van, ezeknek az állapotváltozásoknak a különböző kombinációja utal a betegségekre, így valamilyen formában minden betegség megjelenik a nyelvünkön. A nyelvdiagnózis alapján egy nyelvből az avatott szemek el tudják mondani a tulajdonosáról, ha esetleg alkoholista, vagy egyéb káros szenvedély megszállottja.

A normál nyelv rózsaszín és kissé nedves, nem túl hegyes, és nem túl lekerekített, kevés bevonat van rajta, mozgékony, hajlékony. Ha a nyelv a betegség alatt is normál színű, ez annak a jele, hogy az energiaáramlás és a vérkeringés nem "sérült meg", és a prognózis kedvező.

A nyelvdiagnosztika során megnézik, hogy milyen a nyelv alakja, színe, van-e rajta lepedék, annak milyen a színe, jellege, a nyelv melyik területén van a legjellemzőbben (ahol van, az a funkciókör az érintett), milyen a repedezettsége, foglenyomatok láthatók-e rajta. Ezek mind tájékoztatnak a beteg energetikai állapotáról, és hozzájárulnak a minél pontosabb diagnózis felállításához.

A nyelv azért lehet tükre a szervezet állapotának, mert sok szervvel tart fenn „közvetlen összeköttetést”, szoros kapcsolatban a Szív-meridiánnal, de a nyelvgyökben végződik a lép- és vese-meridián is, a máj meridiánja is ágakat ad hozzá.

A nyelvdiagnosztikának két fő területe van: egyrészt a nyelvtesten figyeli a változásokat, másrészt a lepedékből olvas ki lényeges információkat. A nyelvtest formája, mozgékonysága, színe és vitalitása a szervek általános állapotáról ad felvilágosítást, míg a lepedék színe, állaga a kedvezőtlen, betegségekre utaló folyamatokról. Akárcsak a talpreflexológiás pontoknak, úgy a nyelv bizonyos részeinek is megvannak a szervi megfelelői. A nyelv a legszorosabb kapcsolatban a szívvel áll, így ha testünk motorjának energetikája megváltozik, a szakavatott szem azonnal észreveszi a nyelvünkön. A nyelv testünk meridián rendszerén keresztül egyszerre áll közvetlen és közvetett összeköttetésben összes szervünkkel: a nyelvcsúcs a szív és a tüdő tükre, középső része az emésztésről – a lépről és a gyomorról-, a nyelvtő pedig a vesékről árulkodik. A nyelvszélek a máj és az epe megfelelői.

A legkönnyebben az emésztőrendszer elváltozásait és a vitaminhiányt lehet leolvasni a nyelvünkről.

Négy dolgot vizsgálnak meg a nyelven:
  • Színét
  • Állagát
  • A rajta lévő lepedéket
  • Árkokat, repedéseket