A körömdiagnosztika a kézdiagnózis egyik részterülete, amely az ujjak formája, a kéz vonalai, a körmök és színük alapján von le az egészségi állapotra vonatkozó következtetéseket.
A kínai medicina számos diagnosztikái közül a körömdiagnosztika segít megerősíteni a testdiagnosztika által megállapított tüneteket, mintegy azt kiegészíti.
A köröm ugyanis a hajhoz és a bőrhöz hasonlóan árulkodik az egészségről. A különböző körömhibákból nem csak a betegségekre, hanem a vitaminhiányra, fáradságra és a helytelen táplálkozásra is lehet következtetni. A köröm keratinból áll, amely szelént, ként, kalciumot, káliumot és egyéb nyomelemeket tartalmaz. Ha egészséges, akkor erős, rugalmas, rózsaszín és folt nélküli.
Míg a hibátlan körmök nemcsak az ápoltságról, hanem a jó egészségi állapotról is tanúskodnak, addig a repedező, száraz, megvastagodott, barázdás vagy elszíneződött körmök tulajdonosainak érdemes utánagondolniuk, mi okozza ezeket az elváltozásokat. A körömdiagnosztikában körömproblémákat két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok az elsősorban esztétikai elváltozások, amelyeket a különféle külső tényezők idéznek elő. Ilyen lehet a hideg időjárás, a sokszori kézmosás, valamilyen vegyszerek sűrű használata, a helytelen körömápolás, a gyakori lakkozás. A színbeli, alaki, „állagbeli” (kemény, puha, töredező, szakadó) elváltozások utalhatnak például a helytelen táplálkozási szokásainkból adódó vitamin- vagy ásványianyag-hiányra, de valamilyen betegségre is.
Bár a körömpanaszok számos problémáról árulkodhatnak, a legritkább esetben jelentkeznek elsődleges tünetként. Rengeteg ártalmatlan akad közülük, illetve nagy részüket környezeti hatás idézi elő. Kizárólag a körmök alapján még véletlenül sem kell súlyos diagnózist megállapítani magunkon, de jelzésértékkel bírnak.